I. rész/6

Minden túl hangosnak hatott a síri csöndben. Még az osonás is trappolásnak hatott azokban a másodpercekben. Éles sípolás hallatszott. A három fél gyors mozdulattal a fülére tapasztotta a kezét.

Ébernek kellett lenniük ahhoz, hogy véghez tudják hajtani a lopást. Legalábbis az évkönyv első példányának birtokosainál éberebbnek.

Minden perc számított. Akár mikor visszaérhettek volna. Egyetlen ajtócsapódás választotta csak el őket a győzelemtől. Megtörtént.

Ott álltak értetlenül, lefagyottan az iskola egyik legnagyobb fenegyereke előtt, az egyetlen előtt, aki még Garrettel is fel tudta volna venni a versenyt. Jártas volt az összes utcai harcban, masszív volt. Továbbá egy pisztoly tulajdonosa – mely most is a zsebében pihent.

- Ti meg mit kerestek itt? – kérdezte ingerülten.

- Semmit, már megtaláltuk – mondta Tia, Garret nővére.

- Mutassátok a zsebeiteket! – parancsolt.

- Hé, nagyfiú! – kapcsolódott be Nalani is a beszélgetésbe. – Minek ürítsünk?

- Elvettetek valamit, ami az enyém.

- Igen ez, egyértelmű – mondta Garret, majd nem is gondolkodva ráugrott a meglepően erős emberre. Ütötte, ahol csak érte. Tiszta utcai bunyó volt – mind a kettő szabálytalanul – szabálytalan helyen ütött és minden eszközt felhasznált a győzelemhez. Szoros volt, de mégis Garret állt nyerésre.

Tia ijedten megszólalt. – Elég lesz, Garret! Most már elég. Menjünk innen, mielőtt megtalálnak. – Ártatlan arccal, de elszörnyedve nézte az egyre véresebb kupacokat, amik alatt a tócsák gyűltek. – Szétszeded! – teljesen ijedt volt imeror létére. Tiszta és ártatlan. Garret csak a saját érdekében hozta ide, hogy ne bántsák. Enélkül senkinek még csak a fejében sem fordult meg a gondolat, hogy akárminek is árthatna.

Ősöreg ruhát viselt, amit még a nagyanyja a halála előtt ajándékozott neki és büszkén viselte. Éppen olyan volt, mint az fiatal korában. A jellemből is megcsillant egy kevés abban a pillanatban, melyet öccse elveszettek vélt testvére szellemében. A határozottság.

- Állj le! – egy utolsó figyelmeztetés, majd odapattant a lány és kettéválasztotta a küzdőket. Garret látszólag leállt. A nagydarab kezében fém villant. Dörrenés hallatszott.

Tia meghalt.

Jade megfontoltan mérte végig a feleket és próbált ésszerű dolgot kitalálni, amiért abba kellene hagyniuk az ellenségeskedést. Legalább egy időre. Amíg Abbie felépül.

Lassan a lány felé intett és Garret szemébe nézett. – Nem emlékeztet valakire?

A másik fiú szemében erős megütközöttség vette át a tipikus imeror-düh helyét. – Ne emlegesd őt nekem!

- Mégis emlékszel, ezek szerint.

- Nem érdekel már.

- Azóta egyszer sem voltál hajlandó hozzászólni. Hogy is hívták? Na…

- Ki. Ne. Merd. Mondani. A. Nevét.

- Nem az ő hibája volt.

- Nem tudsz te semmit!

- Valamit mégis. Nem akarod te azt, hogy még egy olyan lány meghaljon mint Tia, ugye?

Garret nem válaszolt. Nem nézett se Jade-re sem Abbie-re.

Jade közelebb ment hozzá és úgy mondta, hogy a döbbent lány egy szavát se csípesse el. – Nem látod, hogy meg van törve. A drágalátos rabszolga volt az. Az elrabolt királykisasszony. Nalani mennyit bosszankodott miatta. Igaza is lett. Hallgass rám. Tudom, mit beszélek.

- Hónapok óta először vagy józan Jade. Nem tudod, mi történik a világban.

- Annyira mégsem vagyok vak, hogy ne vegyem észre a jeleket. Jobban oda kellett volna figyelnünk az ösztönre. Ez így nem mehet tovább. Szövetséget kell kötnünk. A mienk már nem elég a közösségnek. A koruv közönség már szórakozik is rajtunk.

- Itt vannak köztünk. A szőke rabszolgahajcsár lesz az első áldozat. Szemét szajhát nevelt Corinne-ból.

- Sohasem értettem miért érzed őt a felelősségednek… Viszont Abbie az enyém. Tartozom neki. Le kell állnod.

- Rendben – mondta keményen. Jade-nek el kellett ismernie – az alkohollal töltött randevúija miatt – lemaradt Garret élete egyik legnehezebb szakaszáról.

Eközben a lány csak úgy állt ott – valami történt vele, amíg nem figyeltek rá. Légszomjjal küszködött. A kezét szorosan a torkához szorította és képtelen volt lélegezni.

- Mi történt? – kérdezte Garret, mintha Jade-nek tudnia kellett volna.

- Úgy néz ki, kapott egy adag teljesítménynövelőt a kis barátnődtől. A csini karmolásokon kívül.

Sóhajtott egyet.

- Nézd csak a kezét, tele van foltokkal.

- Mit csinálunk?

Jade vállat vont. Nagyon tanácstalan volt. Valamit azért mégis kellett mondania, mert Garret tőle várta a választ.

- Bevetünk engem.