Villogott az ég, villám cikázott,
jeleket küldtek az égiek. A kívülállók számára érthetetlen jeleket.
Természetes, mégis Nidennben ismertetlen jeleket. Esett, zivatar volt, halvány
réteg választotta el a cseppeket a szilánkoktól. Majd mínusz lett.
Az eső a
vándorokat hívta utolsó útjukra, melyben bejárták a szülővárosukat, felmentek a
hegyekbe, imádkoztak, de legtöbbjük nem tért már vissza.
Az eddig
nyugalomban lévő kívülállók is érezték a jeleket. S akik képesek voltak
érzékelni az imeror társadalmat…
Nem mindig
gondolták a legjobb dolognak a világon, még azok se, akik benne voltak. Sőt,
egyesek a pokolba kívánták adottságukat és amint lehetőségük adódott rá, rögtön
felejteni akartak…
De a felejtés
sem volt a legjobb a számukra. Még akkor is hívta őket az ösztön, hajtotta,
hogy kezdjék el megkeresni egymást. Mert különben veszélyes számukra akár az
élet is.
A vérükben
volt a természetfölötti. Akár akarták, akár nem. Érezték egymást. Akár akarták,
akár nem. Csak egyetlen dolog volt nekik, amit eldönthettek: húzzák-e a dolgot,
vagy rögtön elkezdenek keresgélni.
Minden egyes
kiválasztott normálisan kezdte. Volt egy családja, barátai… A tinédzser korban
viszont megjelentek a tünetek. Valamiben jobbak voltak, mint a többi gyerek.
Sokkal jobbak. Aztán ez csak erősödött és az éles látásból egyszerre olyan
messzire el tudott látni, hogyha felnézett az égre, tisztán kivette a csillagokat. Aki a távolugrásban jeleskedett, egyszerre nem négy métert, hanem
húszat ugrott. Aki gyorsan tanult, egyszerre memorizálni tudta a könyveket
fél perc alatt. A gyorsabból még gyorsabb lett. Az erősebből még erősebb.
Ezek az
alanyok tartoztak össze. Érezték egymást. Tudták, hogy többen léteznek, de nem akartak
a maguk fajtához verődni. A saját életét akarta mind. Csakhogy ők nem emberek
voltak. Külön fajt képeztek a normális és paranormális jelenségek között.
Imerorok.
Akárhogy
reménykedtek, hogy egyszer vége szakad, mindig csak rosszabb lett. A testük csak
egyik fele volt emberi. A másik nem. Nem ugyanolyanok, de a problémáik
hasonlóak. Amikor az egyik oldal felé húztak, a másik akarta őket. És fordítva.
Tartozni sehová se tartoztak, mert felemások voltak.
Kedves Rebi!
VálaszTörlésMivel írtál a blogomon, hogy a segítségemet kéred, itt vagyok, bár nem tudom, hogy pontosan mire gondoltál. Azt írtad, hogy az írás megyeget. Nos azt látom :) A történetvezetés jó, figyelemfelkeltő a prológus, és nagyon érdekesnek tűnik maga a történet. Erről most ha megbocsájtasz, nem is írok hosszan.
Viszont mi lehet az a más, amiben tanácsot szeretnél kérni tőlem? Amint látom a blogger-t is elkezdted felfedezni magadnak. Miután már meg van a prológus szerintem érdemes egy-két cserét kérned, hogy máshonnan is elérhessék a történetedet. Én ha jól emlékszem 3-at kértem, aztán a többi jött magától, mert tőlem kérték :) De a lényeg, hogy ha Te magad nem hirdeted, nem fog eljutni másokhoz a blogod létének híre. Én kiraktalak támogatva Téged, mert tetszik a történet!
Esetleg a könnyebb kommunikáció érdekében érdemes Chat-et rakni. http://cbox.ws- <-- Itt tudsz csinálni. Sokan csak ide írnak, de minden visszajelzés nagyon sokat jelent szerintem.
Tapasztalatom szerint a rendszeresség elég pozitív dolog, de akadnak ellenpéldák ahol éppen a meglepetés ereje miatt örülsz az új résznek, de a lényeg, hogy nyomot kell hagyni az emberekben, hogy visszatérjenek. Hogyan? Fogalmam sincs, én nem tudom, mivel érdemlem ezt ki. A bejegyzés hosszát tekintve pedig én 4 A/4-es oldallal kezdtem, mostanában már nincsen 9 oldalnál rövidebb, de ezt is ugyanannyian, sőt többet olvassák, tehát akkor valószínű nem riasztó.
Ezek jutottak most hirtelen eszembe, nem tudom igazából, hogy mire voltál kíváncsi. Ha lenne kérdésed, bátran írj mail-t: sutori.kitti@indamail.hu
Ölel, FantasyGirl
Kedves FantasyGirl!
TörlésNagyon-nagyon köszönöm a tanácsaidat tényleg nagyon sokat segítenek és azt is, hogy kiraktad a blogomat:). Hálából én is kiteszem a tiédet, amint odáig eljutok a szerkesztgetésekkel:)
Nagyon örülök, hogy tetszik a prológus, a részek szép sorjában fognak felkerülni, amilyen hamar csak tudom, hozom őket.
A chates dolog sikerült, a többi még változik és sikerült a kérdéseim 90%át megválaszolnod:)) a további 10 majd útközben fog jönni szerintem.
Mégegyszer köszönöm a segítséged!:)
Puszi, Rebi
Nagyon tetszik a történeted, figyelemfelkeltő. Azt hiszem én rendszeres olvasód leszek és már nagyon várom a következő részt. Sok sikert kívánok hozza :)
VálaszTörlésKedves Veroni963!
TörlésÖrülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet a kis történetem. Remélem a folytatás is tetszeni fog:) és köszönöm a biztatásod!
Puszi, Rebi